School of New Hopes -->SZEREPJÁTÉK!
Menü

Üdvözlünk az oldalon, kedves Látogató! Nézz körül, ha pedig kedvet kaptál, csatlakozz bátran! Mindenkit szeretettel várunk!


FIGYELEM!

A szerepjáték története saját kitaláció. A képekre a Google képkeresője segítségével bukkantunk rá, más oldalakról származnak, minden jog az eredeti tulajdonosokat illeti!

A főoldal-on olvashatjátok a frissítéseket, híreket. Ha csak ezért jöttél, itt a hirdetőkönyv, ha játékos vagy, és kérésed, ötleted van, véleményezni szeretnél, a vendégkönybe írj. Ha a játékra vagy kíváncsi, olvasd el a leírást, majd nézd meg az itteni lakosokat. Ha mindennel kész vagy, irány a játék!

A chatre az általános szabályok vonatkoznak: nincs hirdetés, cserét kérhetsz, nyugodtan írjatok ide, senki nem harapja majd le a fejeteket.

 

Cserék

Cserét a chatben vagy a vendégkönyvben kérhetsz, és nagy eséllyel ki is kerülsz. Korlátlan hely!

rosenberg-rpg.gp | kaylasecond.gp|
darkclouds-rpg.gp | hunter-re-born.gp|
sakura-ec.gp | cruel-island-rpg.gp |
nia-underworld.gphorse.riding-rpg.gp |
mercyfalls.gp |

 

 
Szavazás
részletek a főoldalon
Szeretnénk-e zenét a karaktereinkhez?

igen
nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
css

Kódok innen:

 

Frankie

 
Vándorok
Indulás: 2009-10-30
 
Hirdetőkönyv
Hirdetőkönyv : Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Bejegyzés:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
  SúgóSúgó
[6-1]

2018.07.04. 10:21
Eldenith


2018.07.03. 15:47
Elena Gilbert

 

It's only been a lifetime
but tonight you're a stranger or some silhouette

"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."

Hé, te ott! Igen, te. – Mutattam egyenesen végig rajtad. - Ne nézz rám ennyire bután, kérlek. Azt szeretném, ha kicsit figyelnél rám. – Sosem szerettem, ha valaki ellenszegült. S te, kedves barátom, nem úgy tűnt, mintha minden idegszáladdal rám összpontosítanál. - Gyere, ülj le és helyezd magad kényelembe… - De végre erőt vettél magadon, s én mutogattam, hova is foglalhatsz helyet. Te megindultál az egyik ülő alkalmatosság felé. - Igen, mondjuk oda, abba a fotelbe leülhetsz, ha épp nem felel meg a kényelmetlen, fából összetákolt szék. – Figyeltem, ahogy leülsz. Elégedetten elmosolyodtam, ahogy én magam is leültem, közvetlenül veled szembe. - Nos, most már rendben leszel? Remek. Van egy történet, amit el szeretnék neked mesélni. – Láttam, hogy szóra nyitod a szádat. - Ne szakíts félbe, oké? Modortalan dolog. – A fejemet csóváltam. Te inkább becsuktad a szádat, s kényelmetlenül mocorogtál a fotelben. Talán féltél tőlem. Pedig ezúttal nem terveztelek bántani, sem senki mást. Most a lehető legjobb modoromat kellett elővennem, hiszen… ez volt a feladatom. A rám kiszabott, fontos feladatom. – Nos, gondolkodtál már rajta, az emberek miért jönnek Mystic Fallsba? Nem? Én sem. De azt tudom, hogy sok ott az ismerős arc, melyre az emberek kíváncsiak. Na meg persze, ott van az új boszi iskola, melyet a híres vagy már inkább hírhedt és barát-gyilkos Stefan Salvatore épített a halálból visszatért Alaric Saltzmannal, akit, nem mellesleg ki fogok nyírni. – Vontam vállat, ahogy összeérintettem az ujjaimat magam előtt. – Tudtad, hogy Klaus gyermeke, Hope is ide jár? Szép nagyra nőtt lányka, de ő engem nem igazán érdekel. Bár elég jó képességei vannak, hiszen vámpír is, vérfarkas is, s boszorkány vér is csörgedezik az ereiben. Egy kis szörnyeteg, ha valaki a véleményemet kérdezni. De… de abban a suliban ott van az én két drága unokahúgom is. Istenem, az a két leányzó… alig várom, hogy újra szembekerüljek velük. Hiszen elég rég nem láttam őket. Szeretném őket megszeretgetni a késemmel… vagy a bárdommal… ohh, Jossie, Lizzie… - Elmélkedve néztem fel a plafonra, majd vissza rád. A tekinteteden láttam, hogy őrültnek nézel. De nem jártál messze a valóságtól. – Mit gondolsz, létezik a Pokol? – Néhány pillanatig vártam csupán, majd felálltam. – A helyzet az, hogy nagyon is valóságos. A legendák, a mesék, mind-mind igaznak bizonyultak, s erre akkor jöttem rá, mikor meghaltam. – Vállat vontam. Annyira nem hatott meg a dolog, erről nem is terveztem többet mesélni. Ám láttam, hogy újból mocorogsz. – Ugye nem tervezel elmenni a mese közepén? – Vontam fel a szemöldököm, mire nyeltél egy nagyot. Menni akartál, hát persze. Hosszúra nyúlt a mese, s nem akartad hallani a végét. De nem engedhettelek el… csettintettem az ujjammal, mire láncok jelentek meg a csuklóidon, melyek odakötöztek a fotelhez. Nem mehettél sehova. De nem ám. - Katherine Pierce a pokol tüzével égetne el, ha hagynálak meglógni, kedves… - Morogtam, ahogy a fotel mögé lépkedtem, s kutakodni kezdtem a polcon. – Oké, oké… tudom, hogy sok a dolgod. Inkább adok egy kis könyvet, melyben minden le van írva, amit tudnod kell. – Az öledbe ejtettem a könyvet. – Ám… látni akarlak még. Tudod, hol. Hiszen ott a pontos cím… ha nem jössz, megtalállak és hidd el, nem akarod tudni, miként hozlak el hozzánk. Minden világos? Nos, akkor… - Csettintettem egyet, a láncok eltűntek, te magad pedig szabaddá váltál. - Jó szórakozást!

- Kai Parker

 

It's only been a lifetime
but tonight you're a stranger or some silhouette

"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."

Hé, te ott! Igen, te. – Mutattam egyenesen végig rajtad. - Ne nézz rám ennyire bután, kérlek. Azt szeretném, ha kicsit figyelnél rám. – Sosem szerettem, ha valaki ellenszegült. S te, kedves barátom, nem úgy tűnt, mintha minden idegszáladdal rám összpontosítanál. - Gyere, ülj le és helyezd magad kényelembe… - De végre erőt vettél magadon, s én mutogattam, hova is foglalhatsz helyet. Te megindultál az egyik ülő alkalmatosság felé. - Igen, mondjuk oda, abba a fotelbe leülhetsz, ha épp nem felel meg a kényelmetlen, fából összetákolt szék. – Figyeltem, ahogy leülsz. Elégedetten elmosolyodtam, ahogy én magam is leültem, közvetlenül veled szembe. - Nos, most már rendben leszel? Remek. Van egy történet, amit el szeretnék neked mesélni. – Láttam, hogy szóra nyitod a szádat. - Ne szakíts félbe, oké? Modortalan dolog. – A fejemet csóváltam. Te inkább becsuktad a szádat, s kényelmetlenül mocorogtál a fotelben. Talán féltél tőlem. Pedig ezúttal nem terveztelek bántani, sem senki mást. Most a lehető legjobb modoromat kellett elővennem, hiszen… ez volt a feladatom. A rám kiszabott, fontos feladatom. – Nos, gondolkodtál már rajta, az emberek miért jönnek Mystic Fallsba? Nem? Én sem. De azt tudom, hogy sok ott az ismerős arc, melyre az emberek kíváncsiak. Na meg persze, ott van az új boszi iskola, melyet a híres vagy már inkább hírhedt és barát-gyilkos Stefan Salvatore épített a halálból visszatért Alaric Saltzmannal, akit, nem mellesleg ki fogok nyírni. – Vontam vállat, ahogy összeérintettem az ujjaimat magam előtt. – Tudtad, hogy Klaus gyermeke, Hope is ide jár? Szép nagyra nőtt lányka, de ő engem nem igazán érdekel. Bár elég jó képességei vannak, hiszen vámpír is, vérfarkas is, s boszorkány vér is csörgedezik az ereiben. Egy kis szörnyeteg, ha valaki a véleményemet kérdezni. De… de abban a suliban ott van az én két drága unokahúgom is. Istenem, az a két leányzó… alig várom, hogy újra szembekerüljek velük. Hiszen elég rég nem láttam őket. Szeretném őket megszeretgetni a késemmel… vagy a bárdommal… ohh, Jossie, Lizzie… - Elmélkedve néztem fel a plafonra, majd vissza rád. A tekinteteden láttam, hogy őrültnek nézel. De nem jártál messze a valóságtól. – Mit gondolsz, létezik a Pokol? – Néhány pillanatig vártam csupán, majd felálltam. – A helyzet az, hogy nagyon is valóságos. A legendák, a mesék, mind-mind igaznak bizonyultak, s erre akkor jöttem rá, mikor meghaltam. – Vállat vontam. Annyira nem hatott meg a dolog, erről nem is terveztem többet mesélni. Ám láttam, hogy újból mocorogsz. – Ugye nem tervezel elmenni a mese közepén? – Vontam fel a szemöldököm, mire nyeltél egy nagyot. Menni akartál, hát persze. Hosszúra nyúlt a mese, s nem akartad hallani a végét. De nem engedhettelek el… csettintettem az ujjammal, mire láncok jelentek meg a csuklóidon, melyek odakötöztek a fotelhez. Nem mehettél sehova. De nem ám. - Katherine Pierce a pokol tüzével égetne el, ha hagynálak meglógni, kedves… - Morogtam, ahogy a fotel mögé lépkedtem, s kutakodni kezdtem a polcon. – Oké, oké… tudom, hogy sok a dolgod. Inkább adok egy kis könyvet, melyben minden le van írva, amit tudnod kell. – Az öledbe ejtettem a könyvet. – Ám… látni akarlak még. Tudod, hol. Hiszen ott a pontos cím… ha nem jössz, megtalállak és hidd el, nem akarod tudni, miként hozlak el hozzánk. Minden világos? Nos, akkor… - Csettintettem egyet, a láncok eltűntek, te magad pedig szabaddá váltál. - Jó szórakozást!

- Kai Parker

 


2018.02.26. 23:04
Celia

"Egy város, öt faj és állandó feszültség mindenhol, erről híres

NOXHOLLOW"


2017.08.31. 15:54
Dahlia


2017.08.07. 15:12
ZombieLand

|ZombieLand|
Hangos ordibálásra ébredsz az éjszaka közepén. De érzed a hevesen dübörgő szívedben, hogy ez nem a szokásos házibuli a szomszéd lakásban. Még csak nem is vitázás a párok közt. Ez annál sokkal rémisztőbb. Olyan érzést kelt a szörny hangja, ami nem lelkesít arra, hogy átmenj segíteni. Sokkal inkább ösztönöz arra, hogy zárd be az ajtót, és bújj az ágy alá. Te mégis ki kelsz az ágyból, bár eszed ágában sincs átloholni. Ellenben a szemed sarkából feltűnik valami más. Valami, aminek fel-fel lobbanó tompa fénye az ablakon át azt súgja, bajban van a város. Bátortalanul, de odasétálsz, szemeidben az álomnak már nyoma sincs. Majd ahogy kipillantasz az utcára, akkor tudatosul benned, hogy valami borzalmas történik körülötted. Egy autó lángokban áll, az utcán holttestek hevernek, a szemben lévő lakásból olykor egy ember ugrik fejest a betonba. Odalent pedig a hullák és más maradványok közt, emberek üldözik egymást. Elsőre olyan, mintha verekedésbe torkollana a fogócska. Ám mikor az egyik fickó a másikat a földre szorítja és kitép egy nagy darabot a nyakából, hirtelen megfagy benned a vér is. S még észbe sem kapsz, valaki betöri az ajtót...

Te mit lépnél?


2017.07.07. 20:47
Elena Gilbert
Silhouette Frpg
The Vampire Diaries - A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú. A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást. Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
The Originals - New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

 

 


[6-1]

 

SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!